Múltkor is kevertél magadnak egy rövidlépést a gangon üldögélve. Kivitted a kis asztalt a hokedlivel. Megterítettél piros kockás terítővel, ahogy azt illik. Pohár, borosüveg, szódásszifon — kész az oltár. Minden feltételnek eleget téve, amit csak egy laza nyári este megkívánhat. „Lássuk csak: előbb a deci szóda, aztán ugyanennyi bor, fifti-fifti”…
A poros bekötőút pont úgy kanyarodik a faluba, mint tenyered életvonala. Gyermekkorodba ágazik le. Pusztaközépi hely, bézsszín történetekkel, emberekkel. Mesélted, nyaranta miként tágult ki a tér a forróságtól és olyankor délutánonként milyen fárasztóvá nehezedett a sivatagos levegő. Abban a félálomban lebegnek korai emlékeid. Szerteszét szórt játékaid, könyveid meg vannak még…