Fehérség terpeszkedett el a tér minden irányában. Megsemmisültek a formák és árnyalatok. Vagy talán soha nem is léteztek. Abban a közönyös térben lebegtem, akár egy üveggömb belsejében. Lent és fent, mélység, magasság mind értelmét vesztette. Aztán megmozdult a fehérség, örvénylett, morajlott. Hullámzása lassan bőröm alá kúszott. Apránként itatta át, majd… Tovább olvasom
Hanyatt-homlok melankólia. – Megpillantottam a zöld vízben és összerebbentek fehér ruhájának láthatatlan tollai. Hattyúnak képzelte magát. Ott lebegett ébrenlét és álom között. Nem tudta vagy nem akarta tudni, hogy a tó hőmérséklete a kora reggeli órákban fürdőzésre alkalmatlan, csak hagyta, hagy ölelgesse őt a víz és hagy rajzolják tele fakó… Tovább olvasom
Megszólalt a magnólia fehérbe hajló, fakó rózsaszín szavakkal. Ilyenkor tavasszal új meséket költ fényből és illatokból, ahogy összeér benne ég és a föld. 🌸 Esős tavasz Kiotóban, virágzó, szép kimonóban elázott Miko jegesen, – meglesem – csurgó hajzuhataggal, merre viszi tovább lépte. A kamikat vajh mire kérte, szentély vörös kapujában,… Tovább olvasom
Ginkoblog.eu 2024-2026 oldalra az alábbi licenc vonatkozik: Creative Commons Nevezdd meg-Ne add el-Így add tovább 4.0 Nemzetközi
