Fehérség terpeszkedett el a tér minden irányában. Megsemmisültek a formák és árnyalatok. Vagy talán soha nem is léteztek. Abban a közönyös térben lebegtem, akár egy üveggömb belsejében. Lent és fent, mélység, magasság mind értelmét vesztette. Aztán megmozdult a fehérség, örvénylett, morajlott. Hullámzása lassan bőröm alá kúszott. Apránként itatta át, majd… Tovább olvasom
Egy barátom felvetette, – és koránt sem alaptalanul – hogy őrületes vihar elé nézünk propaganda téren. És tökéletesen megértem azt is, ha ideges lesz, amikor kormányreklámmal találkozik az utcán. Ami teljesen normális reakció, hacsak nem mazochista vagy narancsrajongó az illető. Itt térnék ki arra, mielőtt még jobban belebonyolódnék a témába,… Tovább olvasom
Van az úgy néha, hogy az embernek már élni sincs kedve. Nem volt ez másképpen Jamada Hanióval sem, aki egy kórházi ágyban tért magához sikertelen öngyilkossági kísérlete után. Aztán úgy döntött, hogy inkább másokra bízza a piszkos munkát, meghirdette életét egy tokiói újságban: „Élet eladó. Tegyen vele belátása szerint. 27… Tovább olvasom
Ugyanazon a metróvonalon zötykölődött, mint bármelyik másik reggelen. Ezúttal nem a munkahelye, hanem egy állásinterjú helyszíne felé. Nadrágkosztümben feszengett a metrókocsi végében gubbasztva. Egészen apróra húzta össze magát azoknál a megállóknál, ahol tartott tőle, hogy valamelyik kollégája felszáll. Legjobban a pletykás Piritől félt, hogy összefut vele, és megkérdezi, hová olyan… Tovább olvasom
Tegnapi firkálmányomban írtam egy szimbólumról, de aztán egy komment formájában előbukkant egy másik is, amely szintén nagyon közel áll hozzám (ha nem közelebb). „Zen körnek” is szokták emlegetni, de japánul csak „enszó”. Nem bocsátkoznék abba, hogy kifejtsem mit is szimbolizál hivatalosan. Azonban egy röpke jegyzetet mégis idebiggyesztenék. Az a kör… Tovább olvasom
Gondoltam, amíg megiszom a kávém írok valamit. Mert írnom kell, akár csak laza ujjgyakorlatként ide, a blogra. Azonban kicsit ötlettelen voltam, ezért kértem az AI-t, ugyan dobjon már meg egy prompttal és íme: „A tárgy, amit soha nem dobnál ki”. – Azt hiszem ennél közhelyesebb témát nem is generálhatott volna…. Tovább olvasom
Konzervdobozszagú, fülledt levegőben zötykölődtek a metró utasai, ugyanolyan zsibbadt reggelen, mint a tegnapi. A négyzetcentiméterek éppen elviselhető mértékben fogytak el közöttük. Egy blézeres hölgy feszengett, izzadt a metrókocsi végében gubbasztva. A szerelvény monoton ritmusával aszinkronban kattogott agyában megannyi „Mi lesz hogyha…?”. Táskájából előkereste a fülhallgatóit és a mobilját, amik egy… Tovább olvasom
Lehet, hogy az életközepi rossznyavalya az oka, de újra meg újra eltűnődöm azon mit is jelent a hivatás. De talán azért is vált fontossá számomra a kérdés, mert a régészet egy olyannyira keresett szakma, hogy egyfolytában kényszerpályán vagyok. A számlák nem várnak és azt hallottam nem árt, ha az ember… Tovább olvasom
Bár szép és letisztult szimbolikai rendszer az asztrológia, nem mozgat meg különösebben. (Persze itt a valódi asztrológiára utalok, nem pedig a női magazinok utolsó oldalain található viccrovatra.) Azonban ha mégis vetek egy pillantást a 2025-ös vagy akár a 2024-es évre, be kell valljam, valóban olyan időminőségeket tapasztaltam, amilyeneket a kínai… Tovább olvasom
„Rövid leszek, nem akarlak zavarni. Gondolom, rengeteg kuncsaft sorakozik nálad. Képzeld, kitaláltam! Csak, hogy tudd, a tegnapi volt az utolsó. Hiába tartogattad a selyemruhát az alkalomra. Kár volt a gőzért! Tudom, miféle vagy. Nem árultad el, hol laksz, ezért másnap reggel követtelek, miután elváltunk. Én barom, azt terveztem, hogy majd… Tovább olvasom
Ginkoblog.eu 2024-2026 oldalra az alábbi licenc vonatkozik: Creative Commons Nevezdd meg-Ne add el-Így add tovább 4.0 Nemzetközi
