Talán korai még erről írnom, de mikor is írhatnék a megélésekről, tapasztalatokról, ha nem amikor frissek?! Az utóbbi időben sokat gondolkodtam az útkereséséről, annak az útnak a keresésről vagy inkább megtalálásáról, ami maga az ikigai, az élet értelme, amiért érdemes reggelente felkelni akár hajnalok hajnalán is. Az ikigai (生き甲斐) japán…
Hanyatt-homlok melankólia. – Megpillantottam a zöld vízben és összerebbentek fehér ruhájának láthatatlan tollai. Hattyúnak képzelte magát. Ott lebegett ébrenlét és álom között. Nem tudta vagy nem akarta tudni, hogy a tó hőmérséklete a kora reggeli órákban fürdőzésre alkalmatlan, csak hagyta, hagy ölelgesse őt a víz és hagy rajzolják tele fakó…
Megszólalt a magnólia fehérbe hajló, fakó rózsaszín szavakkal. Ilyenkor tavasszal új meséket költ fényből és illatokból, ahogy összeér benne ég és a föld. 🌸 Esős tavasz Kiotóban, virágzó, szép kimonóban elázott Miko jegesen, – meglesem – csurgó hajzuhataggal, merre viszi tovább lépte. A kamikat vajh mire kérte, szentély vörös kapujában,…
Tintafoltos emlékezet, összefolyt szóközök, mikor megannyi sor kiszökött ujjaim között. Ráfolytak a papírlapra, folyóeres betűk. Rekedt hamisan szóló, darabos, szálkás etűd. Bordaközből ujjakon át papírrostok közé, hallgatag emlék fonódik görcsszótagok köré. Habog az elme, a toll egyre csak dadog, mindezek végére kérdőjelet rakok?