Líthas
Ülök a Kecske-hegy ormán és a naplementét bámulom a többiekkel. Pontosabban a Napot már nem látjuk, csak a színeket, amelyeket maga után hagyott az égen. Vöröset, narancssárgát, talán még egy pici rózsaszínt is. Közben a Hold kúszik egyre magasabbra fent, lent hullámzik a Budai-hegység. Látjuk az elhagyatott Lipótot, mint valami…
