Fehérség terpeszkedett el a tér minden irányában. Megsemmisültek a formák és árnyalatok. Vagy talán soha nem is léteztek. Abban a közönyös térben lebegtem, akár egy üveggömb belsejében. Lent és fent, mélység, magasság mind értelmét vesztette. Aztán megmozdult a fehérség, örvénylett, morajlott. Hullámzása lassan bőröm alá kúszott. Apránként itatta át, majd… Tovább olvasom
Ugyanazon a metróvonalon zötykölődött, mint bármelyik másik reggelen. Ezúttal nem a munkahelye, hanem egy állásinterjú helyszíne felé. Nadrágkosztümben feszengett a metrókocsi végében gubbasztva. Egészen apróra húzta össze magát azoknál a megállóknál, ahol tartott tőle, hogy valamelyik kollégája felszáll. Legjobban a pletykás Piritől félt, hogy összefut vele, és megkérdezi, hová olyan… Tovább olvasom
Konzervdobozszagú, fülledt levegőben zötykölődtek a metró utasai, ugyanolyan zsibbadt reggelen, mint a tegnapi. A négyzetcentiméterek éppen elviselhető mértékben fogytak el közöttük. Egy blézeres hölgy feszengett, izzadt a metrókocsi végében gubbasztva. A szerelvény monoton ritmusával aszinkronban kattogott agyában megannyi „Mi lesz hogyha…?”. Táskájából előkereste a fülhallgatóit és a mobilját, amik egy… Tovább olvasom
Ginkoblog.eu 2024-2026 oldalra az alábbi licenc vonatkozik: Creative Commons Nevezdd meg-Ne add el-Így add tovább 4.0 Nemzetközi
