Virrasztasz a kórházi éjben,
jeges termek sötétjében,
az inkubátor mellett félálmosan
és már olyan mintha hajnalodna,
hasadozna a félelem.
Túl mutatva zavaros kételyen
hallatszik gyermeked puha pulzusa.
A túl kusza csövek és drótok alól
kiviláglik az élet.
Apró ujjaival keres téged,
hogy úgy szeresd mint
búrába zárt rózsáját a kis herceg,
míg türelmesen várod a percet,
hogy magadhoz öleld.