Talán, ha kiszabadulok a túlgondolások bűvköréből… hogy miként is kellene megírni igazán jól egy blogbejegyzést, hogy vajon a fogalmazásom eléggé kifinomult-e vagy egyáltalán érdekel-e bárkit is, amit idefirkálok… akkor végre elkezdek újra írni, csak úgy, mert úgyis sokszor közléskényszerrel fárasztom le környezetemet, nem egyszer olyan témákkal, amelyek csak engem érdekelnek.
Miért is ne lehetne akár ideömlesztve azokat, nekivágni újra… Nem kell, hogy kifinomultak legyenek a sorok és bekezdések. Miért ne lehetne ez egy tanuló felület? Mindig béta verzió… Mindig fejlesztés alatt… És akár miért is ne most?! Visszatérve az elejére, és mégsem a legeslegelejére. Lássuk mi sül ki ebből a kísérletből.