Tél van

Furcsa azt írni, hogy elvesztettük a kapcsolatot a természettel, hiszen mi magunk is a természet vagyunk, és mégis… Ez több síkon is megjelenik, érvényesül, de most csak egyetlen aspektusát ragadnám ki, mégpedig a télhez való viszonyunkat.

A hideg, sötét évszak tipikusan az elvonulás, a meditáció, a befelé tekintés és a lelassulás időszaka lenne. Ehelyett a decembernek már a neve hallatán sokunknak görcsbe rándul a gyomra, mert automatikusan a munkahelyi agybajokra és hajtásra gondolunk, mintha csak emberéletek múlnának azon a bizonyos bűvös évzáráson. Aztán a január, amikor nyílik az új év nagyon hasonlóan telik. Természetesen mindezek mögött gazdasági érdekek húzódnak, de mióta tudjuk, hogy a pénz nem más, mint digitális jelek tömkelege, más néven illúzió, így még nevetségesebbé válik a szituáció.

Sajnos én is részt veszek ebben az ostoba játékban, pedig ösztönösen érzem, hogy most a pihenésnek van ideje. A lassulás helyett azonban a munkában és pár hónapja az esti iskolában is mintha most érné tetőfokát a felpörgetettség. Minek? Nem az lenne természetes, ha ezeket a “csúcsidőszakokat” inkább az átmeneti évszakokra időzítenénk, különösen tavaszra, amikor aztán tényleg minden az új energiák éledezéséről szól?!

Olykor nekem még maga az új év kezdődátuma is furcsa, január 1., amikorra ugyan már megkezdődik a nappalok hosszabbodása, ellenben a tél java még csak azután jön. Egyáltalán nem sugározza az új kezdet, az újraéledés hangulatát, inkább a természet REM fázisba süllyedését. A holdújév esetében is hátra van egy utolsó hónap a télből, de az előbbieket tekintve még mindig realisztikusabb alkalom az évkezdésre, hiszen onnantól már nem kell sokat várni a tavaszra.

Az emberi elmékben nincsenek többé időszakok, csak hajtás és pörgés, ami nem szól másról, csak arról, hogyan lehet minél nagyobb haszont, minél gyorsabban elmarni. Nem érjük be kevesebbel, mindig mindenből a legtöbbet, legjobbat akarjuk. Hajszoljuk, zabáljuk azt a nem létező valamit, amit puszta közmegegyezés útján kiáltottunk ki értéknek. Miből állna most valami másban megegyezni?!

Egyéni szinten talán annyit tehetünk, hogy amennyire lehetséges, minél kevesebb feladatot vállalunk és megszabjuk a határainkat minden téren. Az ezredik és egyben a külvilág elvárásainak megfelelő kötelezettség helyett talán inkább időt szakíthatnánk az önreflexióra, a benső elvárásainkra. Tél van, ideje elcsendesedni.

Kép forrása: eberhard grossgasteiger • pexels.com

Mit szólsz hozzá?

Back to Top