Komorebi – ezt a szót kerestem, miközben Pierre-Auguste Renoir “A hinta” és más festményeit csodáltam a Szépművészetiben. A bejegyzést indító japán fogalom a falevelek között átszűrődő napfényt fejezi ki, és még számtalan más Renoir-alkotást lehetne ezzel a különleges szóval illetni.
A francia impresszionista festő szinte minden képéről elmondható, hogy élettel teli és légies. Megannyi színes festékpacából áll össze az egész. Hol sűrűbb halmazt alkotnak, határozottabb körvonalakban, mint egy emberi alak sziluettje, hol pedig lazábban kapcsolódnak egymáshoz, elnagyoltan, jelzés szerűen alkotva meg a hátteret.
A “Vidéki tánc” vagy más néven “Táncosok” olyan élénk színekben pompázik, mintha csak tegnap készült volna el a kép. Életigenlés és öröm a festmény alakjainak egymásba fonód mozdulata. Egyáltalán nem hat mereven, ahogy 1883 óta mozdulatlanok a vásznon, mintha épp csak egy pillanatra álltak volna meg, hogy a hölgy leendő férjére, Pierre-Auguste-ra mosolyogjon.
Aztán ott az “Ösvény az erdőben” minden titokzatosságával és hullámzásával. Puha zöldek között fénylő foltok játszanak. – Komorebi – És az a picike alak, talán egy gyermek, teljesen beleolvad a misztikus erdő sűrűjébe. Úgy veszettel el Renoir is az emberi arcok egyedi vonásaiban, mosolyában, tekintetében és annak szentelte művészetét, hogy ezt a szépséget megossza másokkal is.
