Elizabeth Gilbert: Big Magic

Elizabeth Gilberttől eddig egy árva sort sem olvastam, még a híres „Ízek, imák, szerelmeket” sem. Nem mintha kapva-kapnék a negédes romantikus történetek után… bár komfortzóna elhagyó kihívásként még érdekes lehet. (Sajnos egyébként a filmadaptációja is elvette tőle a kedvem.) Na de, jöjjön egy kis beszámoló a „nagy varázslatról”, ami egyáltalán nem varázslatos.

Mielőtt lekaptam volna a kötetet a könyvtár polcáról, még évekkel ezelőtt meghallgattam Elizabeth Gilbert TED-beszédét a kreativitásról és meg kell hagyni, egészen inspirálónak találtam, időközben pedig úton-útfélen beleakadtam a „Big Magic” ajánlásába is. Azért is esett éppen most erre a könyvre a választásom, mert egyébként is sokat gondolkodtam a kreativitáson, mint olyanon és kíváncsi voltam egy másik perspektívára.

Bizony ez egy önsegítő könyv, annak minden üres vagy magazin spirituális lózungjával együtt, de meg kell hagyni voltak benne nagyon is érdekes gondolatok, mint a kreativitás demisztifikálása, a „szenvedő művész” alakjának vagy magának a szenvedély illúziójának lerombolása.

A kreativitás egyszerre szent és profán, sőt, talán nem is érdemes bármilyen címként ráaggatni. Nem egy kiváltságos kaszt sajátja, hanem mindenkié és mindenkin átáramlik valamilyen formában. Hasonló gondolatok keringtek bennem is, nem sokkal a könyv elolvasása előtt. Gilbert valahogy úgy ragadja meg ezt a képet, hogy az ötletek mintha külön élő kis entitások lennének, jönnek-mennek a világban és be-bekopogtatnak valakihez, aki vagy foglalkozik velük, vagy sem. Ha nem akkor odébb állnak, ahol megvalósulhatnak.

A képzeletemben a kreativitást energiaként látom, tiszta fehér fényként, és mi, emberek prizmaként közvetítjük azt a világba, mindenki a saját színeire bontva fel a fehérséget. Lehet ez a szín írás, festészet, filmezés, főzés, problémamegoldás, programozás, kertészkedés, de még akár takarítás is. Annyival egészíteném talán ki, hogy ugyan mindannyiunknak elérhető ez az energia, de talán könnyebb, ha egy kicsit gyerekek maradunk, avagy látjuk a játékosságot akár a hétköznapi tevékenységekben is. Azért ez nem mindig könnyű…

Na de, ezeken az elvont megfogalmazásokon túl tetszett az írónő nagyon is racionális hozzáállása a kreatív szakmákhoz. Egyáltalán nem buzdít senki sem arra, hogy holnap hagyja ott a „rendes” melóját azért, hogy pl. best seller író lehessen. Nem mellesleg felhívja arra is a figyelmet, hogy bizony tehetség és kemény munka ide vagy oda, mázli is szükséges az álomkarrierhez, ami még ha meg is valósul, nagyon ingoványos, telis-tele bizonytalansággal. A fő mondanivaló arra van kihegyezve, hogy ha megtalál egy ötlet, engedj neki, próbáld megvalósítani, mindenféle görcsös elvárás, hovatovább perfekcionizmus nélkül. Sokan valóban azért nem fognak bele új projectebe, mert mindent vagy semmit elven gondolkodnak.

Ami a „szenvedő művészt” illeti, korábban magam is úgy véltem, hogy a kreativitás forrása valahonnan a melankóliából ered, pedig ez nem feltétlen igaz. Lehet ugyan az, de ez elmondható bármilyen más érzelemről, gondolatról ugyanúgy, sőt magamon azt tapasztalom, hogy ha nem a személyes nyűgjeim egy-egy írásom kiindulópontja, akkor sokkal-sokkal jobban írok és érdekesebb megfogalmazások születnek. Kipattanhat az ötlet egy kép láttán vagy egy zenemű hallatán. Talán a tudatos jelenlétre való törekvés, de legalábbis a nyitott elme ad a legtöbb teret annak, hogy bármi megtaláljon és megvalósuljon. Van pl. egy-egy versem, ami apró történetet, jelentet ír le és a világon semmi személyes közöm nincs hozzájuk. Egyszerűen csak mondjuk úgy, közvetítem őket.

A szenvedéllyel pedig az a baj, mint az összes többi érzelemmel, hogy őrületesen szeszélyes. Hogy is lehetne így ráépítkezni?! Ezért Gilbert bölcsen azt sugallja, hogy elég, ha kíváncsi vagy. A kérdés, hogy eléggé érdekel-e az adott téma, ötlet, hogy belevágj annak megvalósításába vagy sem. Úgy látom, ez megint a mindent vagy semmit gondolkodásmód felszámolását célozza meg. Magam is inkább a kíváncsiság mellett teszem le a voksomat és a szenvedély legyen mondjuk kellemes mellékhatás.

Összességében tehát ajánlom a könyvet mindenkinek, aki bizonytalanságokkal küszködik a kreatív tevékenységek terén vagy egyszerűen csak szeretné más véleményét is megismerni a témával kapcsolatban. Részemről egyaránt kaptam érdekes meglátásokat és megerősítéseket. Itt pedig meghallgathatod a bejegyzés elején említett TED-videót: