Usui Mikao (臼井甕男) sensei születésének 159-ik évfordulója apropójából gondoltam írok egy rövid bejegyzést a Reikiről. Mielőtt még belevágnék tisztázzuk, mi a Reiki. Talán a legjobb, ha a sensei szavaival definiálom, hiszen rengeteg körülötte a tévképzet, a legtöbben hit vagy placebo alapú kézrátételes gyógyításként tekintenek rá, hova tovább holmi sarlatánságként. Usui sensei tehát így nyilatkozott róla:
„A Reiki Ryoho – reiki gyógymód – egyedülálló kezelési módszer, mely az univerzum spirituális energiájából származik, mely segít az emberek fizikai egészségének javításában és ennek eredményeképpen a belső béke és boldogság elérésében.”
Tudom, ez így most eléggé megfoghatatlannak, hovatovább valamilyen ostoba hadoválásnak tűnhet, éppen ezért megkísérlem most összekötni az eget a földdel, hisz Weöres Sándor is mondá, hogy “benned a létra”. Oké, befejeztem és a lényegre térek pontosabban arra, hogy (legalább nagy vonalakban) felvázoljam, nekem mit jelent a Reiki.
Alapvetően nem spirituális útként tekintek rá, hanem egy hasznos eszközként, ideális esetben a mindennapok kísérőjeként, hogy jobb közérzetnek örvendjek és energikusabb legyek. Ugyanakkor egyfajta önfejlesztő eszköz is, ami segít, hogy minél inkább tudatosan “jelen” legyek. Éppen ezért nagyban megtámogatja a zen meditációs gyakorlatomat, amit 11 éve kisebb-nagyobb megszakításokkal végzek, de erről majd máskor.
Bár, ha jobban belegondolok a “spirituális” szó szellemit jelent (latin: spiritus – szellem), semmint azokat a babonás érdekességeket, amelyeket egyes színes-szagos magazinok reprezentálnak. És ha itt, a nyugati fertályon a “szellem” vagy a “lélek” fogalma a keleti “tudat” fogalmával egyezik meg, akkor tovább finomítanék az előbbi bekezdésen és azt mondanám, hogy a Reiki a tudatosságot segíti fejleszteni és ily módon egyetértek azokkal, akik elsősorban szellemi útként tekintenek rá és másodsorban gyógyító, de legalábbis közérzet javító, az orvosi szempontból ún. komplementer terápiaként.
A Reikinek egyébként mára több ága is kialakult, amiről még rengeteget lehetne írni, nagyon-nagyon leegyszerűsítve van nyugati és van tradicionális/japán vonala. Utóbbi vonalon kaptam Reijut (behangolást), a Jikiden irányzaton belül. Erről azt érdemes tudni, hogy nagyon letisztult, csak a lényegre koncentráló stílus, ami alatt azt értem, hogy nem kever bele egyéb spirituális, esetleg ezoterikus elemeket a gyakorlatba, mint ahogy azt számos nyugati vonalon láthatjuk kristályokkal, angyalokkal stb.
A legszebb az egészben, hogy nem kell hinned az ég egy adta világon semmiben sem, hogy ezt gyakorlod, hiszen nem hitalapú energetikai módszer. Kb. az akupunktúrához, akupresszúrához vagy valamiféle masszáshoz tudnám hasonlítani, csak a durva fizikai síknál sokkal finomabb szinten. Ennek sajnos tudományos magyarázata egyelőre nincs (legalábbis nem tudok róla), és még mindig igyekszem fenntartani egy egészséges szepszist a módszer hatékonyságát illetően, mert nem szeretnék olyan szélsőségekben se bocsátkozni, mint, hogy gyógyítaná a rákot. A saját tapasztalatom az, hogy akut fájdalmakat nagyon látványosan sikerült már az alkalmazásával elmulasztanom.
Ígértem, hogy rövid lesz ez a poszt… belátom ez nem sikerült és eléggé felületesnek is látom, éppen ezért legyen ez most egy bevezető a Reiki témájába, mert szeretnék még róla írni. Tehát folyt. köv.